Méteráru fogalmak 1. rész

Összegyűjtöttük a leggyakoribb anyagok, textilek fogalmát, amelyet még mi is használunk!

Angin: párnák, dunyhák, paplanok tolltokja; meglehetősen vastag, nagyon szoros beállítással szőtt pamutszövet, amit - hogy jobban zárjon - mángorlással, kalanderezéssel tömörítenek is. Vászon- vagy sávolykötésben szövik, az előbbi változat neve nálunk angin. Ma már készítik pamut-poliészter keverékből is, hogy a tollat helyettesítő poliészter töltőanyaggal együtt mosható legyen.

Batiszt: pamutból, lenből, gyapjúból vagy pamut/poliészterből készített, finom, vászonkötésű szövet. Fehérített,  pasztellszínekre festett vagy apró mintás lehet. Kedvelt, jól mosható anyag. Varrott csipkék alapanyagaként is használják, létezik hímzett, bordűrrel díszített változata is. Függöny, lánykablúz, ruha, ing, fehérnemű készülhet belőle.

Bébiplüss: a csecsemőruházat nélkülözhetetlen alapanyaga. Rugalmas, puha, sokrétűen használható anyag. Takaró, pizsamatartó, rugdalózók, nadrágok, felsők, sapkák, takarók, babajátékok készítésére alkalmas.

Damaszt: finom fényű anyag nagyméretű jacquard mintával. Leginkább pamutból vagy pamut - műszál keverékből készül. Az ágyneműk, asztalterítők és lakástextilek alapanyaga.
Pamutból, lenből, selyemből gyapjúból, viszkózaszálból vagy keverékszálakból készül.
- a legérzékenyebb szál tulajdonságainak megfelelően kezeljük és tartsuk be a kezelési utasításokat.

Darázsszövet: a darázsmintás textília kiváló nedvszívó képességéről ismert. E tulajdonsága miatt elsősorban konyharuhaként, törölközőként, éttermi-kórházi textíliaként használják. Ezenkívül nyári takaróként, illetve gyógyfürdőben, szaunában, wellness részlegben szaunalepedőként, szaunatörölközőként is alkalmazható. Neve a darázsmintás textil (darázsszövet, waffelpiquet pamut, darázsfészkes anyag, méhsejt anyag) utal a darázsfészekre vagy a méhkasra, hiszen anyaga sejtszövéssel készül, amelynek eredményeképpen méhsejtrácshoz hasonlító anyagot kapunk.

Farmer: láncsávoly kötésű, kopásálló pamutszövet. Eredetileg fonalban festett, létezik rugalmas változata is. Nagyon jó alapanyag kabátokhoz, nadrágokhoz, ruhákhoz, szoknyákhoz.

Filc: lehet gyapjú vagy szintetikus alapanyagú, ez utóbbi olcsóbb. A filc nagyon kedvelt alapanyaga sokféle kreatív technikának. Főként játékokat, falvédőt, gyerekszobai kiegészítőket  dekorációkat készíthetünk belőle.

Flanell: vászon vagy sávolykötésű, gyakran színes fonalból készített, könnyű vagy közepesen nehéz szövet, melynek egyik vagy mindkét oldala bolyhozott. Kellemes tapintású, nagyon finom anyag. Ágynemű, ing, blúz készíthető belőle.

Frottír: pamutból készült, lágy, hurkos felületű szövet. Fürdőköntösökhöz, törölközőkhöz, játékfigurák  készítésére alkalmas.

Impregnált vászon: az impregnálás (telítés) a kikészítési eljárások egyike, amelynek célja a vászonanyag valamilyen vegyszeroldattal való átitatása. Célja a vízáteresztő képesség csökkentése.

Karton: közepes finomságú fonalakból, vászonkötéssel szőtt, keményített, nyomott mintás pamutszövet. Speciális fajtája a jellegzetes kék-fehér színű kékfestő vászon. Ágynemű, falvédő, foltvarrással készített takarók, nyári ruhák, szoknyák készítésére alkalmas.

Kordbársony: Általában pamutból készült, hosszanti bordás bársony. A bordaszélességtől függően különböző fajtái léteznek. A mikrokord egészen keskeny, de van széles bordázatú, regular (szabályos) és irregular (eltérő bordaszélességű), nyomott mintás fajta. Létezik rugalmas, spandexet tartalmazó strech változat is, ami nagyon kedvelt. Kiváló, strapabíró, sokrétűen felhasználható gyerekruha alapanyag. Készülhet belőle nadrág, kabát, ruha, szoknya, sapka, vékonyabb változataiból ing, blúz.

Krepp: különleges nyomási eljárással gyártott pamutszövet. A pamut tömény nátronlúg hatására erősen duzzad, zsugorodik. Ha a nátronlúgot nem a teljes szövetfelületre viszik fel, csak helyenként, akkor csak a lúggal kezelt felületen zsugorodik, így a felület fodros, krepphatású lesz. Létezik úgynevezett kérges, hólyagos vagy fodros krepp. Mintázatától függően ágyneműhuzat, ruha, blúz, ing készülhet belőle.

Lenvászon: többnyire vászonkötésű, pasztellszínekre festett szövetanyag. Nagy szilárdságú, kis nyúlású, jó nedvszívó képességű, jól mosható, főzhető anyagok. Hátrányos tulajdonságuk, hogy gyűrődésre hajlamosak, és nedvesség hatására, főleg első kezeléskor zsugorodnak. Emiatt a lenvászon anyagokat mindig avassuk be szabás előtt! Lakásdekoráció, bútorhuzatok, abroszok, nyári ruhák, szoknyák, nadrágok, ingek, blúzok is készíthetők belőle.

Loneta: Erős, közepesen vastag (0,5-0,6 mm), strukturált felületű kevertszálas anyag. Általában 55% pamut - 45% poliészter összetételű. Felasználható lakástextil, dekorvászon, bútorhuzat, terítő, függöny, ágytakaró falvédő, párnahuzat, ülőpárna, nesszeszer, bevásárló szatyor, kézitáska, patchwork munkák készítésére.
Bolyhosodásra való hajlandósága: 7 (10-es skálán mérve).

Molinó: könnyű vagy közepesen nehéz, merev fogású pamut típusú szövet, középfinomságú fonalakból vászonkötésben készül, azonos lánc- és vetüléksűrűséggel. Nyersen, fehérítve vagy színnyomással ellátva kerül forgalomba. Bélésanyagként vagy dekorációs szövetként használják, illetve ágyneműt is készítenek belőle.

Műszőrme, plüss: nagyon magas száltakarójú szövet vagy kötött kelme. Nyersanyaga lehet gyapjú, alpakka, poliészter, poliamid, viszkóz. Sokféle alapanyag, gyártási mód, szálmagasság,  felületi kidolgozás, szín és mintázat létezik ami nagy választékot biztosít. Takaró, díszpárna, kabátbélés, játékfigurák készíthetők belőle.

Pamutvászon: a pamut ma is az egyik legfontosabb textilnyersanyag, amit elsősorban kiváló tulajdonságainak köszönhet. A pamutszál anyagának mintegy 96%-a cellulóz. 120 °C-ig bírja a hőt, ekkor sárgulni kezd. 150 °C-on meggyullad, és élénk lánggal, jellegzetes szagot árasztva ég. A savak oldják, a lúgoktól megduzzad és csavarulatai kisimulnak, így fényesebbé válik (ezen alapul egy nemesítő eljárása, az ún. mercerezés). A szerves oldószerek nem károsítják. Igen sok vizet (száraz súlyának kb. 25%-át) tud megkötni, ezért nehezen szárad. Nedvesen megduzzad, szálai rövidülnek – mosáskor ezét zsugorodnak, „mennek össze” a pamutáruk. Terhelés alatt megnyúlik, a szakadásig ez a nyúlás 6–10%-ot érhet el. A napfény sárgítja. Jó elektromos szigetelő, de elektrosztatikus feltöltődésre nem hajlamos. Kiválóan színezhető és fehéríthető. Lakástextíliának, bútorhuzatnak, függönynek, dekorációs anyagnak, falvédőnek és szövéstől függően  ruházati célra használható.

Panama (minimat): srtapabíró, 100 % poliészter szövet, amelyben kettő vagy három vetülék- és ugyanennyi láncfonal vászonkötéssel van összeszőve, így keletkezik a szemcsés, enyhén lyukacsos felszín négyzethez hasonló effekttel. A vendéglátásban - étterem, hotel, panzió - abrosz, székhuzat, vagy székszoknya alapanyagként kiválóan használható, de alkalmas sötétítő- térelválasztó függönynek is.

Poliészter:  jó elektromos- és hőszigetelő képességekkel rendelkező, hőre lágyuló műanyag. Molekulái rendkívül hosszú (akár több ezer atomból álló) ún. polimerláncot alkotnak, melyek egymásba gabalyodva adják az anyag szerkezetét. Bizonyos típusait szálas anyagként felhasználják a textiliparban textilek, függönyanyagok, fonalak, kötelek, gyártására. Gyakoriak a pamut-poliészter alapú ún. kevert szálas textíliák.

Puplin: vászonkötésű pamutszövet anyag finom harántbordázattal. Létezik pamut-poliészter és 100% poliészter alapú is. Vastagságtól függően használható dekorációs céllal, függyönyként, térelválasztóként, a szövéstől függően lehet ingek, hálóruhák, blúzok, ruhák alapanyaga.

Szizál: (Agave sisalana), más néven szizálagáve, az agávefélék (Agavaceae) családjába tartozó, levélrostot szolgáltató ültetvényeken termesztett növényfaj. A leveleket kézzel szedik, rostjukat a körülvevő szövetektől kérgezéssel (kézzel vagy géppel történő hámozással) választják el, majd tisztítják és szárítják. A felszabadult rostkötegeket nem választják szét elemi rostokká. A durva és merev szizálrost erőssége, tartóssága, nyújthatósága és tengervízzel szembeni ellenállósága miatt kiválóan alkalmas a tengerészetben, a mezőgazdaságban és az iparban használt kötéláru készítésére. A rostból ezenkívül szőnyeget, pokrócot, kalapot, padlóburkolatotot, padlószőnyeget és kefét is készítenek. Napjainkban Tanzánia és Brazília a legnagyobb szizáltermelő ország.

Taft: hasonló a puplinhoz - finom lánc- és tartalmasabb vetülékfonalból. Selyem, gyapjú, acetát, viszkóza, poliészter vagy nylon szálból készül. A taft nem részesül puhító utókezelésben, ezért gyűrődik.
A nylonszálas taftot csak kézzel mossuk, a többi taftváltozat vegytisztítást igényel.

Viaszos vászon: a hagyományos technológiával készült, mártott viaszosvászon manapság már nem fellelhető termék. A lemosható asztalterítő napjainkban túlnyomórészt a következő módon készül:  Nemszövött textíliából készült alapanyagot laminálnak PVC fóliával, így egy vízhatlan bevonatú terítőanyagot kapunk. Óvodáknak, iskoláknak, háztartásoknak kültéri használatra is ajánlható. Mintás és egyszínű változatban egyaránt gyártják.

Viszkóz: A viszkóz, természetben megtalálható cellulózból kémiai eljárással készített termék,  tehát természetes alapú vegyi szál. Hulladék pamutból, fenyő és bükkfa cellulózból állítják elő. A feldolgozás során vegyi eljárással cellulóz oldatot készítenek, melyet szálképző rózsán átvezetnek, azután kénsav-fürdőbe nyomva visszaalakítják cellulózzá. Szilárdulás után különböző utómunkálatokkal (nyújtás, öblítés, fehérítés, szárítás, és felvágás) lesz alkalmas  textilipari feldolgozásra.

Wellsoft: Poliészter mikroszálakból készített textil, az izzadságot kivezeti, ugyanakkor szélálló, ezért az őszi-téli ruhakollekcióból nem hiányozhat. Pulóvereket, gyermekruhákat, sport ruházatot készíthetünk belőle, de kabátok bélelésére és lakástextilként, takaró készítésére is használatos. Kreatív felhasználása is igen közkedvelt: figurák, bábok, jelmezekalapanyagaként. A széles színskálájú egyszínű wellsoftok mellett, mintás változatuk is nagyon kedvelt (gyerek- és állatmintás, kockás). Egy oldalt mintázott és kétoldalas változatban is kapható.

Zefír: vászonkötésű, sűrű szövésű pamutszövet. Fehérítve, tarkán szőve (kockás), esetleg apró kötésmintákkal teletűzdelve gyártják. Gyakran keverik poliészterrel. Lakásdíszítésre, ingek, blúzok, ruhák készítésére használják.

Zsákvászon (zsákszövet, jutaszövet): A natúr zsákszövet, jutaszövet növényi rostból készült durva textúrájú természetes anyag. A jutát vagy Calcutta-kendert sokféle árucikk készítéséhez használják. A juta legnagyobb felhasználási területe a zsákvászon készítés. A jutazsákokat gabona, zöldség, gyümölcs, liszt, cukor, állati takarmányok és más mezőgazdasági termékek szállítására és tárolására használják. Kertészetben a facsemeték gyökereinek védelmét, illetve rézsűk, lejtős talajfelületek megkötését segíti elő. Újabban dekorációs célra is egyre gyakrabban alkalmazzák, ezen kívül ajándéktasakok, táskák, vagy pl. mikuláscsomagok is készülhetnek belőle. A jutarostokból zsinórokat és durva köteleket egyaránt készítenek. A kárpitosok és a szobrászok is előszeretettel használják.

Függöny anyagok tulajdonságai

Voile (ejtsd: voál)

Az organzához képest sűrűbb szövésű, matt fényű fényáteresztő függöny alapanyag. Tapintását tekintve testesebb, teltebb szerkezetű kelme. Jól és könnyen konfekcionálható, strapabíró, ezért közkedvelt. Régebben pamutból, ma már inkább lennel vagy poliészterrel kevert pamutból, vagy csak poliészterből készül. Az anyag neve a francia fátyol (függöny) szóból ered. Könnyedsége miatt elsősorban függöny anyagként használják, de a melegégövi országokban szúnyoghálónak is.
Egyszerű textil, de egyéb anyagtípusokkal összekombinálva dekoratív eleme a függönyözésnek. Hímzett változatai a modern, romantikus és klasszikus otthonok öltöztetői lehetnek. Kétszeres ráncolással ajánljuk. Tisztítás, tárolás után vasalást igényel. Kíméletes mosás után kicsurgatva, és nedvesen a helyére függesztve megspórolhatja a vasalást.
Anyaga: 100% Poliészter
Változatai: jacquard szövött voile-ok, nyomott voile-ok, hímzett voile-ok, applikált voile-ok, nyírt voile-ok.

Organza

A fényáteresztő függönyök egyik leggyakrabban használt alapanyaga. Egyszínű, mintás és maratott típusai igen kedvelt textilek a függönyözésben. Fényét tekintve lehet matt, de tükör organza típusai igen magas fényűek. Laza szerkezetű, áttetsző kelme. Hagyományosan selyemből készült, de manapság már csak viszkózból vagy poliészterből szőtt változataival találkozhatunk, a selyem organzák igazi luxuscikknek számítanak. Az egyszerűbb selyem organzákat Kínában, a Jangce-folyó mentén található műhelyekben szövik, a durvább tapintásúakat Indiában, Bangalore-ban, a legelőkelőbbeket Francia- és Olaszországban gyártják. A selyem organzát az esküvői ruhák készítésekor is előszeretettel használják.
Tapintása lágy, könnyen konfekcionálható, sokoldalúan használható függöny anyag. Konfekcionálásakor figyelembe kell vennünk egyik fő jellegzetességét, miszerint könnyen csúszik. Fényáteresztőként alkalmazva a 2,5 vagy háromszoros mennyiséget javasoljuk. Gyakran, és ez köszönhető a saját pompájának, önmagában is elég, nem szükséges hozzá a körbefogó dekoráció. Tisztítás, tárolás után vasalást igényel. Kíméletes mosás után kicsurgatva, és nedvesen a helyére függesztve megspórolhatja a vasalást.
Anyaga: 100% Poliészter
Változatai: hímzett organzák, nyírt organzák.

Batiszt

Eredendően lenből, később pamutból is szövött, igen vékony, de kevésbé áttetsző kelme. Nyersen, fehérítve és egyszínűen színezve, tarkán szőve könnyű függöny anyag. Az első ilyen anyag 1595-ben készült Franciaországban, azóta is igen népszerű. Pamutból és poliészterből készült változataival találkozhatunk. Jellemzően a vidékies (country), népies stílus lakástextilje.

Jacquard (ejtsd: zsakard)

1801-ben Joseph Marie Jacquard francia szalmakalap készítő mester feltalált egy új fajta szövőgépet, melyet aztán róla neveztek el. A szövőgép működése inspirálta a 20. században a számítógép programozás kezdetleges technikáját, a lyukkártyák használatát. A Jacquard szőtt fényáteresztő függönyök Magyarországon máig a legnépszerűbbek, mivel a kézzel horgolt függönyök technológiáját utánozzák. Általában fehér, vagy tört fehér színűek, de vannak színezett mintával (fújt) készült fajtái is. A jacquard szövetnek finom és aprólékos mintázata a különböző kötési- és mintázási lehetőségek variálásából adódik. Manapság többnyire poliészterből készül.
Nem igényel vasalást, mosás után még nedvesen felfüggeszthetjük, súlya miatt magától kisimul.

Sable (ejtsd: szablé)

Kinézetben a voile-hoz hasonló, de kevésbé fátyolszerű, változó vastagságú szálakból szőtt, durvább tapintású anyag. A voile-nál nehezebben gyűrődik. Változatai: sima sable, jacquard szövött sable.
Anyaga: 100% poliészter.

A szövetkötések módozatai

A szövetek két vagy több fonalrendszerből állnak, melyek egymást többször merőlegesen és bizonyos szabályok szerint keresztezik. A szövet hosszirányában elhelyezkedett fonalrendszer a láncfonal, a rá merőlegesen, keresztirányban lévő fonalrendszer a vetülékfonal. A két fonalrendszer kereszteződését kötésnek nevezzük, amely meghatározza a szövet szerkezetét. Minden kötés alapkötésekre vezethető vissza.

A textilfélék eredetéről

A választék ugrásszerű bővülésével, a nemzetközi kereskedelem fellendülésével, valamint a textilipari technológiák fejlődésével mára a laikusok számára ránézésre nehéz eldönteni, hogy egy függöny, méteráru, vagy ruházati termék milyen anyagból van. A bevarrt címkén, vagy a mellékelt útmutatón ugyan fel van tüntetve az anyagösszetétel, de hogy melyik név mit takar, arról készítettünk egy kis tájékoztatót.

A textilféléket alapanyagaik szempontjából természetes, és mesterséges eredetűekre bonthatjuk, a természetes eredetű textilek csoportja is tovább bontható állati vagy növényi eredetű anyagokra. A modern technológiáknak köszönhetően sok kevert textil is megjelent. Sőt a fejlődés eredményeként a mesterségesen előállított anyagok is sokszor ugyanolyan előnyös tulajdonságokkal bírnak, mint természetes alapanyagokból előállított társaik.

Állati eredetű textilek

A legismertebb állati eredetű textil a gyapjú, amely a juhok bundájából készül. A legjobb minőségű gyapjút a merinó juhok szolgáltatják.

Másik ismert állati eredetű textilalapanyag a selyem, amelynek ma már rengeteg változata terjedt el, azonban ez eredetileg a selyemlepke hernyójának köszönhető.

Amikor bebábozódik, akkor háromnapi munkával selyemszálból egy gubót fon maga köré, melyet fonószemölcsei termelnek. Ez a szőlőszem nagyságú gubó egy darab szálból áll és nagyjából 3 kilométer hosszú.
Ezután eljön számára a vég, ugyanis forró gőzzel a gubókat átgőzölik, ami a gubó ragasztóanyagát feloldja, és egyúttal megöli a benne már bábként tartózkodó állatot. A szálat - általában 8-10-et fonnak össze, hogy ne legyen annyira vékony - elkezdik legombolyítani, és körülbelül 1000 méternyi hosszú lesz egy-egy legombolyított szál. A le nem tekerhető részekből más technológiával, de szintén selyem készül, csak ez csomóssága miatt rosszabb minőségű. Ilyen a Chappe, vagy a Buorette selyem.

Kevésbé ismert - textilt adó - faj az Andokban élő lámaféle az alpaka, amelynek gyapja kiváló hőszigetelő-képességéről híres. A vikunya szintén egy andoki lámafaj, ám nagyon ritka, így szőrével csak a legdrágább kelmékben, és ott is csak keverve találkozhatunk. A kasmírkecske a Himalájában él, gyapja nagyon ritka és drága, mivel mindössze kétévente vedlik és az ekkor ledobott bundájából is csak a felszőröket válogatják ki a kasmír készítéséhez.
A teve évente kétszer vedlik, ekkor csomókban dobja le a szőrzetét. Ezt összegyűjtik és természetes fekete, vagy barna színében használják föl. Legértékesebb a kölyöktevék szőre, ezek az állatok ugyanis egyéves korukig fehér bundát viselnek, és csak ezután alakul ki rajtuk a felnőtt kori barna vagy fekete szőrszín.

Növényi eredetű textilek

A legismertebb növényi eredetű textilipari alapanyagot a gyapot növény magjainak repítő-szálaiból szövik, amelyek éréskor a kipattant toktermésen jelennek meg. A gyapotból készülő pamut jól szívja a nedvességet és a szaganyagok könnyen kiöblíthetőek belőle. Egyetlen hátránya, hogy a belőle készült szövetek könnyen gyűrődnek.
A kender rostjaiból durva szövésű vászon készül. A kender szárait hagyományosan tavakban áztatták, hogy meglazuljon az azokat összetartó szövetállomány, majd kenderfésűkkel választották szét egymástól-e rostokat.
A lenvászon szintén a növény szárának rostjaiból készül. A szövetének felülete kissé csomós. Tulajdonságaiban hasonlít a pamuthoz, csak annál keményebb tapintású. Viselésekor hűvös érzetet kelt, ezért főként nyári ruhák alapanyaga. A pamuthoz hasonlóan könnyen gyűrődik és emellett első mosáskor könnyen összemegy.

A mesterséges textilek, műszálak

A ruházati iparban felhasznált szálas anyagok 95 százaléka ma is természetes eredetű, bár a keverék anyagok egyre több gyártási technológiában törnek előre. A ruházati piacon a vásárlók fontosabbnak tartják, hogy természetes anyagokból készült termékeket viseljenek, ám a sportruházat területén találunk ellenpéldaként olyan termékeket is, amelyek tisztán vegyi szálakból készülnek. Ilyenek a szabadidőruhák.
Ellenben a háztartási textíliáknál (szőnyegek, függönyök, kárpitok) fordított a helyzet: itt több mint 70 százalék a vegyi szálak aránya. Kivételeket itt is találunk: a törülközők és az asztalterítők többségében természetes eredetűek.
A mesterséges textilek sorát egy átmeneti termékkel érdemes kezdeni: a viszkózzal. Ez olyan szempontból érdekes anyag, hogy bükk és fenyőfafélékből készül, tehát eszerint természetes anyag. Ám olyan fokú átalakításon megy keresztül, hogy már mégsem lehet természetes anyagnak nevezni. A fákat nagyon vékony szeletekké vágják, a gyantát főzéssel eltávolítják belőlük, tisztítják, fehérítik, majd az így maradt cellulózt lemezekké préselik. A lemezeket ezután vegyszerrel feloldják és szálképző fejeken (mint egy injekciós fecskendőből) egy kicsapó fürdőbe lövellik, ahol már szál formában szilárdul meg újra.
A mesterséges szálas anyagok a 19. században alakultak ki, így a nylon, vagy az akril. Ezeket követték további anyagok, mint a kevlár, lyocell, aramid, tencel. A műszálak fejlődése ma is tart. A vegyi szálak között egyre terjednek a regenerált cellulózból, vagy pamutból készültek, a szakemberek pedig a jövő egyik nagy esélyesét a növényekből szintetizált polimerekben látják.
Ekkor különféle mikroorganizmusok, és élőlények által termelt enzimek lesznek a textilgyártók segítségére. Előállítottak már olyan gént is, amely a selyemfehérje előállítására tesz képessé, így ötvözhetők különféle szálas anyagok előnyös tulajdonságai. Az újgenerációs textilek között már találunk olyat, mint a strech, ami együtt él, együtt mozog viselőjével, vagy a coolmax, mely a bőrből képes elvezetni a felesleges nedvességet, izzadtságot. A jövő textíliái megelőzik a túlzott izzadást, érzékelve a külső hőmérsékletet hűthetik viselőjüket, de dezodoráló és baktériumölő tulajdonságokkal is rendelkezhetnek majd. Ezek a jelen és a jövő főbb fejlesztési irányvonalai a textiliparban.
 

Blackout, decoupe, devoré mintázásos termékek és a többiek*

Jellegzetes függönykelmék, mint „ablaköltöztetők” napjainkban

Az ablak nemcsak az üveg és fa együttese, hanem a külvilág kerete is. Az ablak optimális felöltöztetése csodákat művelhet az otthon átalakításban, így a nyersebb vagy harsányabb szobabelső lágyabbá formálható, elrejthető a kedvezőtlen kilátás. Az épületek ablakszemeit díszítő szemüvegeknek is számító árnyékolók külön szakterületet képeznek. A függönyök – korábban hosszú ideig - főként a napfény hatásától védték meg a lakóterek belsejét. Később tehát díszítő textíliákká is váltak, még kellemesebbé téve az otthonokat. A nagyméretű ablakokra elterjedtek az elhúzható belsőfüggönyök. A szobabelsővel és falakkal külsőképileg kedvezően harmonizáló - két oldalszárnyból és általában redőzött harántrészből álló – hagyományos belsőfüggönyöket ma már sorra felváltják a legkülönbözőbb egyedi kreációk. A sötétítő függönyöknél egyre szélesebb választékban megjelentek a kizárólag textilfelületből felépülő, fényt át nem eresztő anyagok. A függöny rendeltetésű textíliákat jelenleg főként szövéssel, részben lánchurkolással gyártják, régebben egyéb módszerekkel (pl. az egymásra rétegezett fonalak varrva hurkolásával) is készültek termékek. Az egyedi hatásokat speciális fonalak és díszítő-cérnák felhasználásával érik el, továbbá alkalmas díszítő-technikákkal fokozzák. Ilyen többek között a lebegő díszítővetülékek speciális nyírása, vagy az ún. maratásos elvű „devoré-nyomás”, a mintás pehelyszóráson alapuló flockozás, és számos helyileg színező mintázó-eljárás.

Jacquard-szövetek függönykelmének

A szövés során - közismerten - a láncfonalakat két részre választva alakítják ki a szádnyílást, ahova a vetülék bevetésre kerül. Az egyszerűbb szerkezetű szöveteknél a szádképzés aránylag könnyen megoldható ( pl. korábban excenter segítségével, ill. később a bütyökprofilt letapintó görgőkkel / utóbbiaknál sincs mód vezérlésre, a nyüstkeret váltás lehetősége kizárólag a bütyök-profiltól függ /). Miután az alapkötéseknél bonyolultabb különbözően kötő láncfonalak esetén a „bütykös-gépek” már korlátot jelentenek, a 6-nál nagyobb (maximum 30-ra korlátozott) mintaelemű termékek előállításánál a szükséges nyüstkeretek kiválasztására- és mozgatására külön szerkezet működtetése, az un. „nyüstös-gép” alkalmazásával. A nyüstös-géppel ellátott szövőgépeken tehát már 20-28 nyüstkeret alkalmazható, a láncfonalak mozgatása a minta-kártya vezérlésével valósul meg, a vetülékek ismétlése szinte bármilyen mértékű lehet. Nagyobb mintaelemek kialakításához már nem ad lehetőséget az egyébként azonosan kötő láncok keretbe-foglalt nyüstszemekkel történő alkalmazása, hiszen a szükséges „láncfonal-kiválasztó szabadság” már korlátokba ütközik. Így került előtérbe az elvileg minden láncfonal többitől független mozgatása, a nyüstkeret nélküli szádképzés megoldása. Ezt az igényt valósítja meg a „jacquard-gép”, amely a nagy lánc-mintaelemű szövetgyártás technikai hátterét teremti meg kétszáz éve.

   A jacquard-géppel elviekben adott minden egyes láncfonal önálló vezérlése, a gyakorlatban azonban a nyüstszemet mozgató platinához általában több (2-10) nyüstszál kapcsolódik. E széleskörű mintázási lehetőség hátránnyal is párosul, miután a nyüstmozgató zsinórok befűzése adott beszerelésnél behatárolja a láncbeállítást, szemben az egyéb (bütykös-, nyüstös) szádképző-szerkezetek biztosította aránylag egyszerű megváltoztatással ( a jacquard-gépek esetében a láncsűrűség módosítása csak bonyolult beavatkozással oldható meg). Joseph-Marie Jacquard több mint 200 évvel ezelőtti találmánya a mai napig alkalmazásban van, hiszen a szövési mintázatnak megfelelő nyüstök kiválasztása és igény szerinti mozgatása a „jeladó” szerinti utasításnak megfelelően elviekben döntően ugyanúgy történik, mint az 1805. évi szabadalmazáskor. Annakidején a lyukkártyán (később az elektronikus adathordozón)  tárolt információ vezérlése alapján a szükséges platinák kapcsolatba kerülnek a mozgó késekkel, így a mintázat szerint „indokolt” láncfonalak felemelkednek. A tervező által meghatározott kötésmintázat szerinti láncfonal-kiválasztási és mozgatási utasításokat „kilyukasztott” kártyalapokból összeálló jeladó-rendszer, ill. a „lyukszalag” szolgáltatta hosszú ideig. Az éppen sorra kerülő lyukkártya az un. kártyahasábra továbbítódik, ezen a nyugalmi helyzetben kerül sor a „leolvasásra”, azaz a tapintó-kapcsoló tűk az információt „letapogatják” (lyukkal-, azaz ablakkal találkozva helyükön maradnak, így az adott kés megemeli a platinát-, közvetítésével a megfelelő láncfonalat. A fallal / nem lyukasztott kártyafelülettel / találkozó tű platinája elmozdul, és emiatt nem kerül a kés/ek/ hatásvonalába, így a láncfonal „lenn marad”). Megemlítendő, hogy egy nagyobb mintaelem esetén a jacquard kötésrajz akár egymilliót meghaladó kötéspontból épült fel annakidején. Tehát a lyukkártya (később elektronikus adathordozó) „közvetítésével” kialakul a lánc-kötésponti- (vagy éppen vetülék-kötésponti) lánchelyzet, majd a nyüstsüllyesztést megoldó tömeg (súly)- vagy pl. gumi, ill. egyéb-anyagú rugó hatására ismét kiindulási helyzetbe kerülnek a nyüstök. Ezután a vezérlési információ-„közlő” az újabb utasításnak megfelelő helyzetbe jut (pl. a lyukkártya egy osztással továbbítódik, stb.) és másik működési ciklus veszi kezdetét.

Csipkeszerű szövött- és egyéb függönyanyagok

Az ún. dreher-szövéssel is készíthető csipkeszerű kelme. A forgófonalas szövéssel egyébként a kis fonalsűrűségű szövetek fonalcsúszási hajlamát csökkentik (ellenkező esetben, pl. a fényes-, sima felületű fonalak ritka szöveten belüli mozgása egyenlőtlenségeket okoz, a széleknél fokozott a kifoszlás, stb.). Ennek érdekében a láncfonalak nemcsak a vetülékkel, hanem az egymás melletti láncok egymással-, páronként vagy csoportosan sorrendjüket változtatva kereszteződnek. Egyik jellegzetes megoldás az álló-és forgólánc alkalmazása, utóbbi az álló fonaltól jobbra- majd balra elhelyezkedve külön felemelkedve képez szádnyílást (az így bevezetett vetülékkel létrejön a forgófonalas rögzítés). Ehhez természetesen különleges nyüstszemekre és mozgató mechanizmusra van szükség, miszerint a "normál" (álló) láncot és a forgófonalas lekötést megvalósító láncokat külön-külön kell emelni-, süllyeszteni (a forgó-láncnál a jobbra-, balra helyezést is szabályozottan meg kell oldani a "többletemelésen" kívül). A forgófonalas szerkezetű részeknél áttört kelmerészek jönnek létre, így teljes felületen-, vagy csak a mintázott felületeknél alakulnak ki lyukacsos (levegős) szövetterületek. A dreher szövéssel főként csipkeszerű függöny állíthatók elő, azonban a vázszerkezetű-nyílások pontos mérettartása ismeretében szita (pl. filmnyomó sablonok)- és szűrőszövetek is így készülnek.  

   A bobin francia szó (csévét jelent), a bobinett-kelmék a speciális három-fonalrendszerű textíliák gyűjtőnevét képezik. A hosszirányú láncfonalak köré csavarodó bobin-fonalak- és a láncfonalak között ide-oda futó cséve (mintázó) fonalak építik fel az így készülő levegős textil-felületeket. Külön ismert a pamut-, ill. selyem simatüll, valamint a különböző lyukméretű rácsos-tüll, valamint a mintás jacquard tüll. A kelme feszítésekor méhsejtszerű nyílások különleges külsőképet kölcsönöznek, a "tele" és "lyukacsos" részek szabályos váltakozása, az esetleges utólagos hímzés, mind-mind különleges hatások előállítását teszik lehetővé.

A lánchurkolt függönyanyagokról vázlatosan

Az utóbbi években a függönykelmék területén jelentős átstrukturálódás következett be, a lánchurkolt anyagok iránti kereslet jelentősen visszaesett. A függönyanyagok előállításra alkalmas raschel-gépek a lánchurkoló-berendezések egyik csoportját képezik (a hurkolás elnevezés a csoportos /tűággyal történő / tűmozgatással függ össze). A felvetett láncfonalakból az egymás melletti tűkön képzett hurokszemek úgy hozzák létre a kelmét, hogy keletkezett szemek egymással szemsor- és szemoszlop-irányban egyaránt kapcsolódnak. A szemképzés fő eszközei a tűk ill. a szabályozott fonalmozgatást megvalósító lyuktűk (a közös sínben rögzített-, így egyszerre mozgatható lyuktűk alkotják, az un. létrát). A raschel lánchurkoló-gépeket közel függőlegesen elhelyezkedő tűk és a magas létraszám (akár 56 db is előfordulhat) jellemzi (a 25-nél több létrával működő raschel gépek alkalmasak függönykelmék előállítására). A lyuktűk egyedi mozgatása a szövéstechnikából ismert jacquard-géppel oldható meg, ez a csipke- és függönygyártásnál különösen lényeges (az elektronikus vezérlésű, kisebb létraszámmal is számos fonalfektetés megvalósítható széleskörű mintázást biztosítva). A kötés-mintázásnál lényeges az ún. bélelőfektetés alkalmazása, ennek érdekében egyes létrák lyuktűi adott fázisban nem képeznek szemeket (a szemlábakhoz kapcsolódva több szempálcán át egyenesen helyezkednek el). A bélelőfektetéssel a zsinórkötésű szemoszlopok összekapcsolhatók, ennek továbbfejlesztett változata az ún. markizett ( marquisette). Az ilyen kelmeszerkezetben bélelőfektetés egyes részeken a zsinórkötésű szemoszlop-szakaszokat erősíti, másik helyeken ezeket – mintegy négyzethálós szerkezetet kialakítva - egymáshoz köti. Jellegzetes láncrendszerű kelmeváltozat a tüll is ( megjegyzendő, hogy a tüll alapvetően szövéssel előállított termék Tulle francia városról elnevezve). A létrehozott szerkezet bélelőfektetés nélküli is önálló kelmét képezne. Az erősítést is ellátó  bélelő-fonalakkal alakul ki a hatszögletes-, sejtszerű hálózat ( a hatszög-alakzat „ferde” oldalain ható kiegyenlítettebb fonalfeszültség idézi elő a szabályos sejt-szerkezetet). Egyébként bélelőfektetéssel történik a raschel-technikával előállított függönykelmék díszítőfonalainak rögzítése is.

   A láncrendszerű függöny kelmék másik csoportját az áttöréses ( filet /filé/ ) termékek képezik, amelyeknél a tetszőlegesen elhelyezett „lyukacskák”-kal mintáznak. A kinyíló kelmerészeket úgy érik el, hogy adott helyeken a szomszédos szemek között elmarad az összekötő szemláb (a kapcsolat hiányában itt alakul ki az áttörés).

A függönykelmék mintázásáról

A mintás hatás elérhető azonos színű (és esetleg különböző vastagságú ill. alakú ) fonalakból felépülő kelméknél valamilyen strukturált hatást biztosító megoldással. A többszínű (tarkázott) textilfelületek elérésére számos technika kínálkozik. A teljesség igénye nélkül a főbb mintázási lehetőségek összefoglalásaként:

1. Az egyszínű (nyers, fehér, uni színezett) kelmefelületnél a mintázás egyrészt az azonos finomságú fonalak kelmén belüli, helyenként eltérő elhelyezkedésével, ill. kötésmódjával érhető el ( pl. jacquard-szövés, raschel-lánchurkolás, stb.). Másrészt különböző plasztikus hatások kialakításával lehet mintázni a textilfelületeket a kelmeképzés során. Különböző vastagságú fonalakat a szövéssel, lánchurkolással történő kelme-előállítás során egyaránt használhatnak meghatározott rendszerű-, ill. ismétlődésű előfordulással. Hasonlóan egyedi külsőképi hatások érhetők el különböző fényű fonalak alkalmazásával (pl. matt- és fényes fonalakból felépülő fonalcsoportok váltakozása). Elsősorban a szövés során a különböző díszítő-cérnákkal jellegzetesen rusztikus textilfelületek nyerhetők. Az eltérő nyersanyagú „színtelen” fonalakból képzett kelmék színezése során szintén különleges vizuális hatások érhetők el ( pl. az egyik komponens színezetlen marad, vagy más-más színű és kémiai szerkezetű színezékek alkalmazásával pl. bicolor effektus alakul ki).
2. Az általában egységes felületű szövött, lánchurkolt, ill. egyéb módon előállított függönyanyagok több színes mintázása (tarkázása) az egyéb textíliákhoz hasonlóan alapvetően három elkülönülő módszerrel végezhető:

a./ Az ún. mechanikai mintázó-eljárásoknál a színezés (mint főként kémiai művelet) és a mintakialakítás időben egymástól elkülönül. Azaz a kelmeképzés során történik a többszínű minta kialakítása előre színezett fonalak (cérnák) segítségével.

- Ilyen például a tarkán-szövés, többszínű díszítőcérnákkal történő szövés, a színes fonalakkal történő kötés (lánchurkolás) stb.

- Az applikációs termékek szintén a mechanikai mintázáshoz tartoznak. Legfőbb képviselőik a különböző hímzéssel (alapkelmével azonos, ill. eltérő színű) díszített kelmék. A hímezendő alapfelület, a hímző-fonal tulajdonságai (finomsága, színe, fénye, stb.), az öltések elhelyezése és formája ( pl. lapos, domború, tömött, keresztezett, stb.) az effektusok széleskörű alkalmazását teszi lehetővé. Az ún. áttört jelleget biztosító technikáknál (pl. madeira) a leendő lyukak helyét a hímzőtűk körülvarrják, majd a gúla-kiképzésű hegyes fúrók a minta szerinti helyeken a kelmefelületet kilyukasztják. A lyukasztást követően, a hímzőtűk a lyuk széleit körülhímezik. Az applikált függönykelméknél jellegzetes megoldás a sávokban transzparens-hatást nyújtó áttört hímzéses részek és a sűrűbb alapszövet váltakozása.

b./ A figurális kémiai mintázó-eljárásoknál – pl. a textilnyomás során - mindig előzőleg elkészítik a kelmét, majd az egységes szerkezetű fehér- vagy egyszínűre előszínezett textilfelületen helyenkénti színezéssel-, vagy helyenkénti színezékelroncsolással állítanak el mintás, többszínű textilanyagot. Az ilyen mintázó-módszereknél tehát a színezés és a mintázás egybeesik.

- A leggyakoribb kémiai mintázó-eljárásként napjainkban sík- és rotációs filmnyomás említendő. A kialakítandó mintázatnak megfelelően színre-bontott nyomószerszámokkal ( a mintafelületek helyén áteresztő-, keretre feszített szitaszövetből kialakított sík-sablon, vagy a perforált henger-palástú és a befogásra alkalmas véggyűrűkkel ellátott rotációs-sablon) történik egymás után a – tervező igényei szerinti színes felületeknek megfelelő – nyomópépek rapportban illeszkedő felvitele.

- A textilnyomási eljárások kapcsán egy régebb óta ismert-, azonban napjainkban újra felfedezett különleges eljárás is ide kívánkozik, az ún. "devoré" nyomás. Ez egy maratásos eljárás, azonban pontosan a részleges szálasanyag-roncsolással alakul ki a csipkeszerű hatás az egyébként egységes szerkezetű szövetből. A kelme fonalai különlegesek, pl. a poliészter multi-filament köré cellulózalapú (pamut, viszkóz, stb.) burkolószálakat visznek fel a fonal-készítés során. Az így elkészült szövetre nyomási eljárással - az egyik szálas anyagot (nevezetesen a burkoló szálakat) később - roncsoló pépet hordanak fel a mintázatnak megfelelő figurális elrendezéssel. A nyomást követő hőkezelés során a roncsoló-pép kifejti hatását, példánk esetében adott felületeknél tudatosan tönkreteszi (azaz savas hidrolízissel lebontja a cellulóz-láncokat, a degradált kisebb molekulatömegű bomlástermék kiporolhatóvá, moshatóvá válik) a burkolószálakat, csak vékony szintetikus alapfonal marad meg vázszerkezetként. Így alakul ki a mintás részeken az alapszövet szerkezeténél levegősebb, könnyed, vékony felépítmény. Amennyiben a magfonal a szálképzési-masszában színezett volt, úgy a nyers burkolófonal-részek eltűntével színes csipkézettség jelenik meg az egyébként egységesen fehér szöveten. A marással együtt, a nem roncsolandó felületekre rapportban illeszkedően felhordott színes nyomópépekkel a különleges hatás továbbfokozható.

A – szintén a textilnyomással összefüggő – velúrszerűen (akár kétoldalas) mintás függöny-felületek elérésére a „flockozásos” (helyi pehelyszórásos, más szóval műbársonyozás) eljárás a legelterjedtebb. A folyamatosan haladó szövött- vagy kötött alapkelmére figurálisan ragasztóréteget (pl. habosított PVC, stb.) hordanak fel pl. rotációs sablonnal. A lézerszeletelésű vágottszál-tömeget (pl. poliamid) tartalmazó tartály (egyúttal, mint elektróda) a kelmepálya felett helyezkedik el, a helyileg kent textilanyag alatt található a másik elektróda. A létrehozott 20.000 - 150.000 V feszültség hatására kialakuló elektrosztatikus erőtérben érvényesülő vonzás hatására a száldarabkák sokasága merőlegesen „belevágódik” a ragasztórétegbe. A lassan haladó hordozó folyamatosan telítődik a szálréteggel a mintázandó felületeken, a nem kötődött szálakat elektromos taszítással, ill. légelszívással távolítják el. A kelme végső állapotát a szárító-hőkezelő (zselatináló) kamrában éri el, amikor a ragasztóanyag megszilárdul. Az említett „kétoldalas” flockozás úgy érhető el, hogy az aránylag ritka beállítású alapkelmére figurálisan felvitt ragasztóréteg a fonákoldalra is áthatol, így a pehelyszórást mindkét kelmefelület felől végrehajtják.

- A nyomóüzemek számos jelentős beruházással-, helyigénnyel és speciális szakember gárdával járó kiegészítő-egységet (nyomószerszám-készítő, festékkonyha, gőzölő- és egyéb nyomószínezék-rögzítő, mosó) is igényelnek. A nyomóipartól független kémiai mintázásra jöttek létre a különböző transzferáló eljárások. A Star-nyomást a transzfernyomás elődeként említik, amikor a papírra termoplasztikus kötőanyagrendszerrel vitték fel a pigment színezékből felépülő mintát, ezután a kelmére „átkalanderezve” matricaként kötődött a figurákat hordozó filmréteg. A transzfernyomás (hő átmásolás, szublimációs nyomás, szublisztatik mintázás, stb.) esetében a diszperziós színezék „másolódik” (transzferálódik) át a szintetikus anyagú kelmére hő hatására a mintát hordozó papírról (a különbség tehát ebben áll, mert a Star-nyomásnál a teljes nyomópép-film kerül át a textilanyagra, amely pigment esetében bármilyen szálas anyagra alkalmazható).

- A textilmintázás területére is adaptált tintasugaras (Ink-Jet) nyomtatási megoldás a digitális nyomdatechnikák közé tartozó "nem hagyományos" eljárás (NIP = nonimpact printing). A nyomatkép a nagy sebességű-, a textilhordozóra irányított színezékcseppek alapján alakul ki, a négyszínnyomás (quadro chromia) elvén megjelenő, részben összeadó-, részben kivonó színkeverés eredményeként. A színezékrögzítés érdekében kellően előkezelt textilfelületre speciális színezék-tinták sugarait viszik fel a kialakítandó mintázatnak megfelelő raszteres rendszerben. Az Ink-Jet eljárásnál nincs szükség nyomószerszámra, kis tételek gyártására főként előnyös, a nyomatkép a színes fotóval egyenértékű. Ilyen mintázással teljesen egyedi mintázatok állíthatók elő, akár kizárólag egy ablak függönyözésére alkalmas mennyiségben.

c./. Az ún. nonfiguratív mintázó-technikák széles köre ismert:

 Space dyenig eljárás, ahol helyileg színezett fonalakból (pl. keresztcsévék különböző színező fürdőkkel történő „befecskendezése”) történik a kelmeképzés.

 Knit-deknit eljárás, amelynél a lazán kötött kelmét helyenként eltérően színezték, a felfejtés utáni újra-kötéssel különleges effektusú külsőkép alakult ki.

Differential dyeing megoldás lényege abban állt, hogy a szintetikus szálgyártásnál a normáltól eltérően színeződő módosulatokat is előállítottak; az ilyen szálasanyag-keverékből készült kelme eltérő színeződése hozta létre a mintás hatást.

TAK eljárásnál a haladó kelmepálya fölött színezék-elosztómű vezérelten színezékcseppeket juttat a textilanyagra (a színező fürdőt a felhordó henger hornyolt kontrakésre továbbítja, az így kialakuló színezéksugarak egy szélességirányban mozgó láncra kerülve cseppekké  válnak).
Remacolor technológia esetén többrekeszű színezéktartályból egy perforált  lemezen át,  vagy egy ferde lap közvetítésével, vagy közvetlen a haladó kelmére került különböző színekből csíkszerű mintázat jött létre,

Polikromatikus, színezve mintázó eljárás lényege a preferenciális nedvesítő hatáson alapszik, így az időben előbb (a másodperc törtrésze előtt) a kelmére érkező színes folyadék-sugár kizárólagos színező hatása érvényesül. A picit később a felületre juttatott színező áram csak az első által nem nedvesített részeken tud megjelenni. Ezután a fúvókás helyi színezést követő kelme-részek maradnak csak „szabadon”. Ezen felületeken a két- vagy több színező fürdő színkeveréses hatása (színező fürdők olyan elegyedése, amikor pl. a sárga, vörös és kék alapszínek együttes hatása fekete színészlelést eredményez; a sárgából és zöldből így lesz kék, a narancsból és kékből barna, stb.) érvényesül, miközben a fulár hengerpár ezt a keveredett színezékfürdőt a száraz textilanyag területekbe préseli. Az így mintázott kelméken teljesen azonos, két oldalon egyformán megjelenő hullámszerű csík, márványszerű stb. mintázat jön létre, amely a függönykelméknél rendkívül előnyös.

   *Forrásmegjelölés: Kutasi Csaba és textilpont.hu publikációjából. (a leírás nem saját szerzemény, saját részünkre való fogalomgyűjtemény miatt lett publikálva)